L. Sándor fotósblogja

Nemrégiben ismét lehetőségünk nyílt esküvőn (többek között) fényképezni. Bár voltak rosszabb pillanatok, most így visszatekintve, rengeteg új tapasztalatot szereztünk a jövőre nézve. Egy igazán impozáns környezetben volt lehetőségünk beltéri beállított képeket készíteni, melynek egyik példája az alábbi kép.

Íme elkészült és megtekinthető a film, amiről legutóbb írtam.

kattogás

 Nos, az utóbbi hónapok kitartó munkája eredményeképpen erősödik egy újabb vonal is a Zsolt barátommal közös munkák sorában a fotózás mellett. A világítástechnikai ismeretek és eszközpark kiegészítése és bővítése eredményeképp filmekhez (elsősorban amatőr filmekre gondolok) biztosítunk világítási eszközöket és kiegészítőket, de természetesen tudásunkkal akár a teljes világítás tervezésében és kivitelezésében is részt vállalunk. Így volt ez az elmúlt hétvégén, amikor is Tóth Norbert felkérésére a Kattogás című alkotásának filmrevitelében kaptunk feladatot. Az alábbi néhány kép a film jeleneteit elevenítik meg. Remélhetőleg hamarosan elkészül a teljes anyag. A világítást egyébként 7 darab kisebb teljesítményű lámpatesttel biztosítottuk. A rögzítés okozott kisebb fejtörést az elején, mivel a helyszínen nem lehetett átalakításokat végezni, mégis több fényforrás kellett a szereplők felett legyen. Végül egy alumínium profilos áthidalással a szoba két oldalán elhelyezett állvánnyal, plusz további nem látható helyekre tett állványokkal oldottuk meg. A világítás beállításánál pedig fontos információ volt a színészek mozgása és gyakori tartózkodási helye.

Négy kollégám által szerveződött egy igen különleges “DJ csapat”. Legutóbb az ő felkérésükre fotóztunk egy kicsit. Egy hétköznap estét szemeltünk ki a “tett” elkövetésére. Helyszín a Rákospalota-Újpest MÁV állomás melléképülete. Nagyjából másfél – két órát szórakoztunk, de úgy érzem lett is eredménye. Két gépváz, három rendszervaku, kioldó szett és néhány állvány, no meg az NDJT kellett hozzá.

Néhány képben összefoglalnám.

(tovább…)

Egy hete volt lehetőségünk Zsolt barátommal közösen portrézgatni egy kicsit a Városligetben Krisztával. Néhány óra, több mint 100 kép, ez számomra az eredmény. Ok, persze a képek jó részét ki kellett szelektáljam. Legalábbis vagyok annyira kritikus magammal szemben. De ettől függetlenül is lesz sztem nagyjából 10-15 használható képem. Az első kettőt közkinccsé teszem.

A készítésről néhány gondolat. A Városligetben voltunk, először az új 56-os emlékműnél csináltunk néhány álló képet, aztán átmentünk egy közeli zöld részre. Technikailag. Ketten, három géppel: Zsocánál a Nikon D200, nálam Canon EOS 40D és ARAX 88. Amíg volt nap, addig két db 110 cm-es derítőlappal világítottunk. Habár volt egy harmadik is nálunk, de így is kevés kezünk és állványunk volt. Konklúzió: Hasznos lehet egy derítőlaptartó kar egy állvánnyal. Amint lebukott a napunk a horizont alá, előkerültek a vakuk és a kioldók. Tőlem jött a rádiós kioldó szett és egy Nikon SB-26, Zsocától meg egy SB-800. Ezekkel aztán vegyesen ment a világítás vagy reflexernyővel, vagy a derítőlapra, de pl. backlight-ot legtöbbször direkten egy snoot-tal. Második konklúzió: még a derítőlapos játék során rájöttünk, hogy jól jönne egy nagyobb derítőfelület is, na nem a megalománia és a feltűnési viszketegség kedvéért, hanem azért mert egy nagyobb világító felülettel szebb hatást tudunk elérni.

Az első képem épp egy lazább pillanatban készült, amikor nem törődtünk azzal, hogy nőies pózba erőltessük Krisztát, inkább olyan “nyári délután”-hangulatot szerettünk volna varázsolni. A következő kép ennek a folytatása, de ez már nőiesebbre sikerült.

További képek hamarosan… (Akarom mondani: To be continued…)

Nos, amint azt már megígértem, igyekszem röviden felvázolni, hogy miként sikerült összehoznom a pezsgősüvegről készült képet. Még mielőtt bárki nagyon precíz leírást várna, szólok, hogy csak annyit tudok megmagyarázni, amire magam is emlékszem. Ahhoz, hogy könnyebben értelmezhető legyen a mondókám, alább megtalálható a világítási összeállítás vázlatos rajza.

(tovább…)

Nos, ma este előkaptam kicsit a vakukat, állványokat, derítőlapokat és egyéb apróságokat a táskák mélyéről és egy rövid időre belevetettem magam a tárgyfotózásba. Első kísérletnek annyira nem is rossz, bár nem teljesen saját ötlet. Nos, innentől nincs más hátra, mint (ahogy azt már tudjuk) előre. Merthogy szeretnék ebben a témában is komolyabb rutint összekaparni.

A héten végre volt alkalmam Zsocával kicsit kimozdulni a városba egy kis esti “memóriakártya-tankolásra”. Sok kockát ellőttünk, de én nem érzem úgy, hogy készült volna olyan kép, amivel igazán elégedett lennék. Habár… az alábbi azért egy (számomra) érdekes kísérletezgetés eredménye. A pad alatt egy Nikon SB-26 lapul rádiós kioldóval elvillantva. Ez csak egy hirtelen kósza gondolat volt, de azért már van 5letem a további verziókkal kapcsolatban.

Amint korábban említettem, mostanában a fotózással kapcsolatos világítástechnikai ismereteimet és a felszerelésem mennyiségét igyekszem bővíteni. Akit érdekelnek ezek a cuccok, esetleg már vásárolt magának valamilyen vaku-szettet, az tudja, hogy nem kifejezetten olcsó dolgokról beszélünk. Ha nem kész szettet vásárol valaki (pl. én annyit még nem szántam idáig rá), akkor saját maga válogathatja meg, hogy mire van szüksége. Ráadásul több helyen (internet, magazinok) találkozhatunk – némi kreativitást igénylő – házilag elkészíthető cuccokkal. Nálam elsőként ez az állványtáskánál jött elő. (tovább…)

Az utóbbi napokban szép csendben felraktam jónéhány oldalnak a linkjét a blogrollba. Mostanában leginkább a világítással kapcsolatban próbálok információkat és ötleteket gyűjteni a netről, amit persze a gyakorlatban is szeretnék kamatoztatni. A felszerelés is bővül apránként ezen a részen.

Az ilyen célú oldalak, vagy blogok, esetleg oktató videók között vannak elég értelmesek, meg persze akad olyan is, ami inkább szánalmas.

Azért tanulni lehet mindenből… csak szelektálni kell, hogy mi az értelmes információ.