Nos, amint azt már megígértem, igyekszem röviden felvázolni, hogy miként sikerült összehoznom a pezsgősüvegről készült képet. Még mielőtt bárki nagyon precíz leírást várna, szólok, hogy csak annyit tudok megmagyarázni, amire magam is emlékszem. Ahhoz, hogy könnyebben értelmezhető legyen a mondókám, alább megtalálható a világítási összeállítás vázlatos rajza.
Szóval, a képet ha jól emlékszem egy hétköznap este alkottam meg, ennek megfelelően nem voltak nagyon komoly előkészületek, inkább az eredményre koncentráltam. Az egyik használható (üresebb) szobában kialakítottam a mini stúdiót villámgyorsan. A hátteret a két kisebb vakuállványra tettem fel, ez gyakorlatilag egy egyszerű fehér textília volt. Elé a földre a kis állványra került egy “Villanj-körte” slave vaku, ha jól emlékszem, a fényét valamilyen egyszerű módon szűkítettem, talán sötét papírral, hogy a háttérnek csak a középső részén legyen fénye. A fotóalany egy vékony, tiszta üveglapra került rá, amit kb. 1m magasságban kívántam lefotózni, úgy, hogy csak a két széle van alátámasztva. Mivel más alkalmatosságot hirtelen nem találtam, ezért a két keskeny hangfalamat állítottam be, ezek tetejére került az üveglap, úgy, hogy közte maradt kb 30 cm. Ebbe a résbe került be alulra egy vaku (a Sigma), mely így a tárgyat alulról világította meg, amit rádiós kioldóval villantottam el. Ahhoz, hogy a fénye a tárgyon kívül mást ne érjen zavaró módon, egy nagy méretű fekete kartonból készített csőoszlop belsejébe tettem. A főfényt a Nikon SB-26 szolgáltatta állványról, kb. 180 cm-ről egy áteresztő ernyőn keresztül. (Teljesítménybeállításokat ne kérdezzetek, nem emlékszem rá.) A főfény mellé derítésként pedig egy derítőlapot használtam az ezüst oldalával. A derítőlapot kézben tartva próbáltam úgy irányítani, hogy a lehető legjobban derítsek.
Hát nagyjából ennyire emlékszem, tudom, hogy van még hova fejlődni vakuzás terén, de azért remélem a kis magyarázat elegendő információt tartalmazott.
Entries (RSS)